Szeretnék újra belejönni az írás szokásába, hogy többet tudjak kapcsolódni a hozzám hasonló emberekkel. Ez már eddig is nagyon nehéz utazás volt de úgy érzem, egyre közelebb vagyok hozzá.
Ezt kora reggel írom, mert nem tudtam nyugodtan aludni. Eszembe jutott egy gondolat és jött a késztetés, hogy írjam le.
Már el is felejtettem, hogy mi az, de nagyon világos volt, úgyhogy remélem, amíg írok, elkezdek emlékezni rá…
Egy kicsit kényelmesebben érzem magam az írásban mostanában, mivel az interneten találkoztam emberekkel a világ különböző országaiból és helyeiről. Könnyen megértjük egymást, egy lapon vagyunk, és ez számomra olyan, mint egy kisebb csoda.
Az évek alatt, mialatt felnőttem (több mint 30 évig) nem tudtam rájönni, mi a baj velem, és hol vannak az én embereim. – Akikkel megértem magam.
Motivációm, hogy többet írjak.
Szeretnék többet írni, hogy többet tudjak adni, és többet tudjak kapcsolatba lépni olyan emberekkel, akik hasonlóak hozzám.
Ha többet adok, akkor én is többet kapok. – Ez az elgondolásom.
És vannak álmaim is, amelyek miatt többet kell megosztanom a gondolataimat.
Szeretnék értéket adni, vállalkozást építeni, segíteni másoknak és megtanítani másokat, hogy a saját elképzeléseikkel jobb hellyé tegyék ezt a világot.
Régóta írok, az általános iskolától kezdve az egyetemi esszéken és marketinges példányokon át sok tapasztalatom van…
Ezek után nem lehet olyan nehéz leírni a gondolataimat, igaz?
Nos, ez már régóta küzdelmem. Annak ellenére, hogy több mint 6 éve van blogom, ez bizonyos időszakokban még mindig nehéz.
Felvenni az írás szokását
Mi az, ami nem működött az írási szokás kialakításában?
Nem vált be hogy egy újabb feladatként hozzáadjam a naptáramhoz/teendők listájához.
Így hát utánanéztem az interneten, hogyan szoktak mások írni.
Általában azt mondják, hogy ezt mindennapi szokásként kell csinálni. Csak válassz egy számot, és csináld:
Mennyi időt (percet) szeretnél írni minden nap?
VAGY
Hány oldalt szeretnél elkészíteni?
Néhány ember számára ez a megfelelő módszer, de nálam nem így működik.
Ha kapok egy szikrát, órákig tudnék írni.
DE
Más esetekben bámulhatnám az üres oldalt és bár szeretnék, nem tudok írni.
Szóval ezért nem tenném ezt a naptáram alapján akkor sem ha azt mondja „most írnod kell”.
Tökéletesen ÉS spontán módon csinálni egyszerre, soha nem működik.
Évek óta úgy megy leginkább, hogy támad egy gondolatom és egy igény, hogy megosszam őket másokkal. Amikor ez megtörténtek akkor viszont, soha nem voltam a megfelelő helyzetben hogy le tudjam írni.
Ez akkor történt, amikor egy rendezvényen vagy családi vacsorán voltam, vagy olyan feladataim voltak, amelyeket fontos volt befejezni.
Ha nem írom ilyenkor le a gondolataimat, később megőrjítenének, de soha nem tértek vissza hozzám az eredeti formában.
Emiatt több millió jegyzet van a naplómban, amit csúszva alkottam meg a maradék gondolatfoszlányból. Soha nem szoktam őket visszaolvasni, mert egy nagy káosz.
Nem szeretném tovább erősíteni a kudarc érzését, ezért új módszerekre van szükségem.
Mi az ami támogat a rendszeres írásban?
Aktív inspirácó keresése.
Számomra az írás kulcsa nem a naptárban megjelenő feladat. Az indíttatás a „bemeneti” adatoktól, a tapasztalatoktól és a beszélgetések tanulságaitól függ, így ezt kell úgy alakítanom hogy legyenek és támogassák, hogy írni tudjak. Meg kell tanulnom inspirálni az elmémet. Például emberekkel kell beszélnem, akikkel jól kijövünk és akikkel eszmét cserélhetünk. Ezt látom az egyetlen forgatókönyvnek, ahol olyat írhatok, ami nem csak egy zűrzavaros skicc.
A gondolatok leggyorsabb és legegyszerűbb lejegyzetelése.
Ezt a szöveget az iPhone billentyűzetemen írom, hangdiktálási funkciókkal. Nagyon hasznosnak találom, mert mióta továbbfejlesztették megkönnyíti az írást. (Főleg angolul használom. Ez a cikk angolról került fordításra magyarra.)
Olyan korán van jelenleg, hogy nem is látom, mit írok, de beszélni tudok. 😀
Nyitottam egy Journal oldalt a Notionban, így gyorsan lehet rendszerezett jegyzeteket készíteni.
Egy szöveggel csak egyszer szeretek foglalkozni. Amikor leírom.
Majd később talán megszerkesztem egy kicsit, hogy olvasóbarát legyen.
Szeretek arra koncentrálni, hogy az egészet egyszerre írjam meg.
Elengedni a perfekcionizmust
Úgy döntöttem, hogy a piszkozataim úgy jók, ahogy vannak. – Amit épp olvasol, az egy piszkozat. Legalábbis korábban így hívtam…
Sokszor túltökéletesítem a dolgokat.
Fiatalkoromban vált szokássá, hogy tökéletesítsem a dolgokat. Azért lett így mert sokszor kaptam azt a visszajelzést, hogy az első gondolatom sosem elég jó.
Megtanultam, hogy még azelőtt javítanom kell és módosítanom kell a gondolataimat mielőtt kiteszem őket. Így aztán megszoktam, hogy túltökéletesítsem a munkámat, hogy beleférjek egy dobozba.
Ez a doboz más emberek elvárásainak keveréke és így nagyon magasra teszi a mércét. Még azt is hozzátenném, hogy ezek az elvárások mindig előre kiszámíthatatlanok, ezért csak még magasabbra teszem a mércét, hogy biztos jó legyen a munkám.
Itt gyökerezik minden szorongásom, és innen ered minden érzésem, hogy nem vagyok biztonságban magammal. Attól félek, hogy ha nem formálom a gondolataimat a külső elvárásokra, nem fogok tudni másokat boldoggá tenni és ez által önállóan fenntartani magam az életben.
Tehát minden nap kihívás, hogy legyőzzük ezt a régi szokást, és bátorság kell a fejlődéshez.
Soha nem gondoltam volna, hogy a több írás megszokása ide fog kifutni…
Most, hogy felismertem ezt a régi mintát, engedélyt adhatok magamnak, hogy új szokásokkal kísérletezzek.
Szóval azt hiszem, meglátjuk, mi történik idővel…
Szurkolj, hogy menjen a folytatás!
Az angol cikkeimet egyenlőre Médiumon tudod elolvasni.
