Dóri volt a második beszélgető felem. Korábban még nem beszélgettünk, de hamar kiderült, hogy sok bennünk a közös érdeklődés. A beszélgetést Január 22.-én egy vasárnap délelőtti napon tartottuk videóhívásban.
Dórit megtaláljátok Instagramon: @mentacsoki
Mivel foglalkozol?
Üzletvezető vagyok egy ruházati boltban. Régebben nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom csinálni, de jelenleg őszintén mondom, hogy szeretem.
A középiskola után még teljesen más irányban gondolkoztam és nagyon sok különböző dolog érdekel a mai napig.
Környezettechnikus és vízgazdászi végzettségem van, e mellett a műkörmösi és a szoftware-fejlesztési végzettséget szereztem. Minden területről szeretek picit átvenni és beépíteni a hétköznapjaimba illetve abba, amivel éppen foglalkozom.
Üzletvezető úgy lett belőmem, hogy korábban már dolgoztam ebben a boltban. Aztán eljöttem innen és elkezdtem egy magánvállalkozást, mint műkörmös. Egy ideig élveztem körmözni, mert nagyon kreatív, viszont nem éreztem megbecsülést és nem tudtam eléggé kibontakozni.
Többen azt feltételezték, hogy buta vagyok, amiért a körmös szakmát választottam. Néhányan meg is kérdezték „Nem sikerült az iskola, ami miatt idáig jutottál?”
Egy kis idő után allergiás is lettem az anyagokra, így felkellett hagynom a vállalkozásommal. Ezek után kaptam a felkérést, hogy térjek vissza a korábbi munkahelyemre mint üzletvezető. Pont jókor jött ez a lehetőség, úgyhogy elvállaltam.
Mi érdekel leginkább?
A gyógyászat nagyon érdekel. Képzeld, a felvételi pontom is meg lett volna az orvosi egyetemre, de át sajnos kellett értékelnem a dolgokat és végül nem kezdtem bele. Nem tudtam volna anyagilag megengedni, hogy évekig tanuljak mire dolgozni kezdhetek. A kettő pedig nem ment volna együtt, mert túlterheltem volna magam. Fontos nekem, hogy minden téren stabil legyek.
A tudás maga viszont annyira érdekel, hogy mai napig olvasok szakirodalmakat, fórumokat az emberi testtel kapcsolatban. Ezzel kielégítem a tudásvágyamat.
Nekem mindig vannak ilyen érdeklődési fellángolásaim. Néha jógaoktató, máskor életmód-tanácsadó szeretnék lenni. Ha nem is végzek el az adott témában iskolát, akkor is képzem magamat benne. Interneten tanulok és sokat olvasok.
Mennyi időd jut könyvekre?
Képzeld annyira szeretem a könyveket, hogy írtam is egyet!
A történet egy szövevényes krimi. A Wattpadon már publikáltam és nagyon népszerű lett. Ez után egy kiadó megkeresett, de még abban az állapotban nem akartam kiadni. Levettem az oldalról és átírom, mielőtt újra felkeresnék egy kiadót. Úgy érzem, nagyon büszke leszek, amikor megjelenik.
Kiskorom óta gondolkozom történeteken. Néha csak unalomból pörgetem őket a fejemben. Anyukám a kezdetektől fogva támogatott, hogy írjam le és adjam ki őket. – Úgyhogy most eljött az ideje!
Munka mellett hogy jut időd ennyi érdeklődésre?
A könyvírás most kicsit háttérbe szorult. A munkaidőmből kifolyólag egész nap dolgozom és a közlekedés is órákat vesz el. Munka után hazaérve nem marad időm semmire, csak a szokásos evés-fürdés-alvásra.
Vannak azonban kivételes napok, mikor munka után (ez olyan este 8 fele történik meg) még lemegyek konditerembe. Igaz, hogy álló munkát végzek a boltban, de inkább csak fejben fáradok el.
A boltban a munkarendet én írom, de többnyire mindig a lányoknak (munkatársaknak) kedvezek. A szabadnapokon viszont kihasználok minden időt magamnak.
Jelenleg mi a legnagyobb szenvedélyed?
Jellenleg az életmódváltást emelném ki. Testképzavarom van és ezért igyekszem ezt javítani. Figyelek a vitaminbevitelre, mozgásra és arra, hogy lelkileg is rendben legyek. Néha viszont nehéz tartani és felfalok egy egész tábla csokit. Most azon dolgozom, hogy kiegyensúlyozottabb legyek.
Fejben látom, hogy ezen a ponton el kellene fogadnom magam, úgy ahogy vagyok, de szívem szerint tovább fogynék, mert még mindig „dagadtnak” látom magam.
Régebben szó szerint tükörbe se tudtam nézni. Ha láttam egy tükröt elfordultam vagy eltakartam a kezemmel. Sok igyekezettel jutottam el oda, hogy most már ilyen nem szokott előfordulni. Vannak ugyan nehezebb időszakok, de fejben már sokkal jobb helyen vagyok, mint régebben.
Fontos, hogy mások ne lássák rajtam ezeket a nehézségeket, ezért, ha rossz napom van a munkában, akkor se viszem magammal. Ez azért van, mert úgy gondolom, hogy én vagyok az üzletvezető és példát kell mutatnom. Felelősséggel tartozom a lányoknak, akik velem dolgoznak. Mindig megnyugtatom őket, ha konfliktusba kerülnek, vagy rossz napjuk van. Úgy gondolom, jobban megy a munka, ha jó a kedvünk.
Honnan jön ez a felelősségtudat?
A munkahelyen szoktam kérni a Lányokat (munkatársakat), hogy jelezzenek vissza és ez alapján igyekszem fejlődni.
Az életben az édesanyám a példaképem, aki 9 éves korom óta egyedül nevelt. Ő a nehézségek ellenére sosem panaszkodott. Még a szűkös anyagiak ellenére is megadott nekem mindent. Tudom, hogy nagyon küzdött úgy is, hogy nekem ezt nem mutatta. Mindig törődött velem és mindent megadott, amire szükségem volt. Az életemben sok mindenhez erőt ad, amiket tőle tanultam. Fontos nekem, hogy ezt viszonozzam neki és szeretnék én is megadni neki mindent ahogy ő is megadott nekem mindent. A mai napig számíthatok rá bármiben is kelljen a segítsége. Ő mindig velem van és támogat.
Mi az, ami még veled maradt a múltból?
Általánosiskolában folyamatosan csúfoltak, ekkor kezdődhetett a testképzavarom. Folyamatosan megkaptam, hogy pufókásabb voltam, nem sminkeltem úgy, nem voltam annyira divatos stb. stb. Egy csomó ideig hurcoltam ezeket magammal.
Amikor elöszőr konditerembe mentem akkor nagyon rosszul éreztem magam. Féltem, hogy kinéznek, amiért én smink nélkül pufókásan edzettem. Most sok támogatást jelent, hogy a barátommal együtt megyünk az edzőterembe, mivel tudom, hogy ő mindenhogy elfogad engem.
A social média nagyon rossz hatással van az emberekre, mert ez még jobban erősíti az összehasonlítás kultúráját. Szoktam néha szelektálást tartani. Ha már nem érdekel egy tartalom, akkor attól megválok. Viszont olyan is van, akit ezer éve követek és támogatok, mint például te is (Gréti).
Amúgy régebben Twitchen streameltem számítógépes játékokat. Ott vettem észre először, hogy milyen magányosak az emberek. Eleinte gondolkoztam – “Miért nézne engem bárki is?”
Aztán bejöttek chatelők, akiken azt láttam, hogy senki más nem kérdezi, meg mi van velük aznap. Az anonimitás mellett biztonságban érezték magukat, hogy beszélgessenek. Kötelességemnek éreztem, hogy figyeljek erre a közösségre. Össze jött egy 10-20 fős stabil csapat, akik közül néhányukkal még most is tartom a kapcsolatot. Imádtam és mai napig hálás vagyok nekik, mert olyan élményeket adtak nekem, amiket nem fogok soha elfelejteni. Streamelni már nem jut időm sajnos, de tervezem újra kezdeni, amikor minden elrendeződik. Nem is hinnéd el mennyi energia, két felé figyelni és szórakoztató tartalmat készíteni élőben órák hosszat.
Az nagyon átjön, hogy sokat törődsz másokkal, magaddal is tudsz hasonlóan?
Maximalista vagyok és megfelelési kényszerem van bizonyos mértékben. Néha kicsit tudok önző lenni, de utána bűntudatom van. Például, ha megeszek egy sütit a tálcáról, jól esik, de utána őrlődőm, hogy ha nem eszem meg többet tudtam volna adni a szeretteimnek. Pedig tudom, hogy nem egészséges teljesen feladni magát az embernek.
Mit tanácsolnál valakinek, aki nehéz időszakon megy keresztül?
Sose felejtsd el ki az, aki vagy, és aki lenni szeretnél.
A célok elérésében meg kell találni a középutat.
Szem előtt kell tartani a célod, viszont az oda vezető úton is egészségesen kell tartanod önmagadat, hogy haladni tudj.
Például mikor fogyni szerettem volna, akkor éheztettem magamat. Működött, mert fogytam, – de nem voltam egészséges. Ha megtalálod a középutat, akkor egészségesen is eltudod érni a célodat. Ne legyél túl kemény magaddal. Hagyjunk magunknak időt a dolgokra.
Milyen célod van a jövőre nézve?
A könyvkiadás mellett szeretnék nyelvet tanulni. Olaszt tanulok most, nagyon megszerettem és kifejezetten tetszik a dallamossága.
Nem egyszerű a nyelvtanulással haladni, mert ebben is megkérdőjeleztem magamat. A fejemben a hang felveti, hogy „Miért olaszt tanulok, ha azt nem fogom semmire használni?” A németet nem szeretem, de fejben több értelme lenne. Megállapodtam magammal, hogy a németet is megtanulom egy alap szinten, de inkább azt tanulom, ami tetszik.
Többet szeretnék kirándulni a szabadban. Van már kemping felszerelésünk is. Augusztusban volt egy nagyon megnyugtató élményünk a párommal. A Badacsonyban kempingeltünk a sátorban, kint esett az eső és a Witcher könyvet olvastam. Az maga volt a béke és megnyugvás.
Később szeretnék egy saját lakást, illetve tervezem, hogy írni fogok egy bakancslistát is. Amíg élek azt meg kell csinálnom.
Egy utolsó kérdés. Hogyan hozod meg a nehéz döntéseket?
Főképp a tapasztalataimra hagyatkozom. Ha pedig teljesen ismeretlen a dolog, akkor elgondolkozom mi a jó és mi a rossz a lehetőségekben. Szerintem hallgassunk a szívünkre, de mégis nézzük reálisan és a mai világra vonatkozóan. Érdemes figyelembe venni a hosszú távú hatásokat is.
