Bettit évek óta ismerem, de e miatt az interjú miatt kezdtünk el ismét tartalmasabban beszélgetni és többet megtudni egymásról. Az interjút Január 26.-án készítettük.
Betti egy félre eső munkahelyi sarokból jelentkezett be, így egyből megtudtam, hogy szeret ott dolgozni és kifejezetten rugalmasak a munkaadói.
Mivel foglalkozol?
A pénzügyi cégnél dolgozom operatív, üzleti vezetőként. Ez egy kisebb cég. Az én feladatom tenni azért, hogy a szektorban egy “észlelhető” céggé fejlődjünk. Ez most egy új pozíció, amit nemrégiben kaptam meg.
A feladat személyes jelenléttel jár, így néhány hónapja Pécsről Budapestre kellett költöznöm.
Sok most változás.
Teljesen új, hogy ekkora felelősség legyen rajtam. Előre lépésnek élem meg a kinevezést, de az embernek ilyenkor tennie kell egy lépést hátra is, hiszen ezt a feladatot most elölről kell megtanulni és beleszokni a dolgokba.
Van segítség a tanuláshoz, de főként önállóan csinálom a feladatokat. Úgy megy, hogy a vezetők csak jóváhagyják az újításokat, illetve hetente van értekezlet. Nem vagyok magamra hagyva, de ettől függetlenül van rajtam egy kis nyomás.
Hogy érintett a változás?
Meglepődtem mikor felkértek erre a pozícióra, de természetesen örülök neki. Pozitív külső visszaigazolásnak élem meg ezt a lehetőséget. Megerősített abban, hogy képes vagyok ilyet is meglépni, pedig nem hittem volna elsőre. Az új helyzet több önbizalmat és több szabadságot adott.
Olyan mintha eddig csak egy rutinban “aludtam” volna a korábbi jól megszokott pozíciómban, de ez most felébresztett, hogy merjek haladni. Jó érzés felszabadulni a korábbi terhek és nyomottság alól.
Azért még most is elkél az önbizalom erősítés, gyakran mantrázom magamban, hogy nem hiába vagyok én itt és kizárni a negatívitást. Itt pesten azt is könnyebben el tudtam engedni, hogy ki mit gondol egymásról. Bátrabban eljárok egyedül előadásokra, plázázni, kávézni. Magamon is meglepődök néha az új szokásaimon, de nagyon tetszik. Új erőt adnak ezek a dolgok.
Mi hiányzik Pécsről?
A macskám hiányzik legjobban. 😀 Az autóm is hiányzik és az, hogy könnyedén el tudok jutni egyik pontról a másikra, hiszen Pécs egy kisebb város.
A családdal tartom a kapcsolatot és a testvérem, valamint unokatesók, barátok is itt is lakik, úgyhogy ezzel nincs gond. Most még éltet az újdonság ereje, de később elképzelhetőnek tartom, hogy hiányzik majd a korábbi megszokott életem. Továbbra is szeretem pécset, mert sokkal nyugalmasabb az élet, nincs akkora nyüzsgés. A célom, hogy később otthon vegyek egy házat és letelepedjek.
Mi motivál a munkában?
Kiskorom óta irodista szerettem volna lenni. Nagyon sokrétű a feladat. Sokat kell gondolkozni, szervezkedni, építkezni, előmozdítani dolgokat. Korábban az ügyfélkapcsolat-építés motivált, hogy elégedettek legyenek a munkámmal. Most az motivál, hogy megfeleljek a rám bízott feladatoknak. Szeretem a kollégáimat, illetve nekem ez önmegvalósítás is. Én a munkában tudok kiteljesedni. Nekem ez nem teher, hanem öröm. Persze vannak nehezebb napok, hiszen emberek vagyunk.
Ezekre az alkalmakra tartom az asztalomon az idézeteket, amik segítenek emlékezni az irányra.
“Ne stresszelj olyan dolgok miatt, amit nem tudsz kontrollálni.” és
“Ha elhiszed, hogy megtudod csinálni, már fél úton ott vagy.”
Egyébként a legrosszabb hangulatban akkor vagyok, ha nincs feladatom. Az a legjobb, ha nincs az embernek ideje unatkozni és feleslegesen gondolkodni. A csapat is fontos nekem, mindig egymást motiváljuk. Ha valaki motiválatlan kicsit, akkor felé fordítjuk a következő feliratot: “From zero to hero.” – Ez mindig beválik és mosolyt csal.
Mi segít, ha rossz napod van?
Sokat segít, ha zenét hallgatok. Van vision-boardom az éves célokkal, ami mindig emlékeztet merre tartok. Általában kicsit rágódok, de másnap már olyan mintha semmi nem történt volna. Megélem, ha rossz a kedvem. Ilyenkor ki is mutatom másoknak is, de mindannyian tudjuk, hogy majd túl leszünk rajta.
Korábban többet aggódtam, de mióta vannak visszaigazolások, hogy jól csinálom a dolgomat, tudok belőle erőt meríteni. Ha semmi nem használ, akkor csak lefekszem aludni. Nem lehet mindenkinek mindig jó napja. A mai világban nehéz kiszűrni a negatív híreket. Nem szabad sok energiát rászánni, hogy erre figyeljünk. Szerintem mindenkinek arra van lehetősége, hogy saját kis mikro környezetét alakítsa, úgy ahogy neki a legjobb.
Honnan jön ez a nézőpont?
Azt hiszem nagyon független ember vagyok. Szeretek tanulni, három egyetemet is elvégeztem.
Ez idő alatt, sokat voltam magamban, mindig egyedül tanultam. Egyébként is befelé forduló voltam, idő kellett, hogy lassan nyissak mások felé. Talán az is hozzám tett, sok időt töltöttem magammal így tényleg csak magamra tudtam figyelni és a céljaimra. 2016-ban hatalmas nagy pofon volt az életben, amikor meghalt apukám. Ez az esemény az értékrendemet is átformálta. Előtte sok volt a buli, de aztán viszonylag hamar fel kellett nőnöm. 2017-óta a pénzügyi szektorban dolgozom, ahol idősebb kollégákkal vagyok körülvéve. Mindig számíthattam a családra és a barátokra, de igyekeztem egyedül megoldani, amit lehetett. Apukám elvesztése óta idén lesz az első, hogy erőt érzek magamban, hogy a születésnapomon örülni tudjak, mert eddig nagyon nehezek voltak ezek a napok.
Mit gondolsz az önismeretről?
Szerintem csak a tapasztalatok tudnak segíteni a valódi befogadásban és érettségben. Talán nem véletlen, hogy mostanában a mentális egészség egyre jobban benne van a köztudatban. Szerintem a mai világban egyszerűen muszáj vele foglalkozni. Mindenben a rohanást látjuk, pedig szerintem inkább lekéne lassulni. Bármi történik, magunkat nem tudjuk lecserélni vagy “kidobni”. Mindenképp érdemes magunkkal foglalkozni. Viszont a végletekkel és trendi irányzatokkal is vigyázni kell.
Ha újra jelentkeznék, az egyetemre pszichológiára mennék tanulni, de azért hobbinak is jó. Nem azért érdekel, hogy “elemezzem” a dolgokat, inkább próbálom jobban megérteni az embereket.
Hogyan hozod meg a nehéz döntéseket?
Megpróbálom elképzelni az adott szituációt és megnézem, hogyan érzem magamat benne.
Mielőtt pestre költöztem nagy döntésnek tűnt. Készítettem egy listát, a papír egyik felén a jó érveket a másik oldalon a rosszakat soroltam fel. Sokkal több volt a „rossz-érv” ezen a listán, de mégis azt éreztem, hogy meg fogom bánni, ha nem lépem meg. Itt jön ki, hogy a logikus érveket is mindig átgondolom, de az érzések is nagyon fontosak. Amíg meg nem hoztam ezt a döntést nagyon pesszimista voltam. Mindennek negatívan álltam neki. Az elején ennek a költözésnek is negatívan álltam neki voltam. Az óta viszont megtapasztaltam milyen jó is valójában, eltűnt az összes rossz gondolatom. Korábban konkrétan ott lehetett volna a fényképem a negatív ember definíciója mellett a szótárban, de hála istennek ez mostanra elmúlt. Jót tett, hogy egy külső behatás ajtót nyitott nekem, de ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy belépjek rajta.
Mit tanácsolsz valakinek, aki szeretne vezetővé válni?
Alázatos munkavégzés kell. Ha az út elején úgy gondolod többre vagy képes, akkor is érdemes végig járni a ranglétrát. Akkor leszel biztonságban, ha te tudod, hogy megdolgoztál a helyedért. Ha ingyen kapnád az érdemeket, akkor nagyon könnyen el is vehetik tőled. Fontos a türelem saját magunkkal és a környezetünkkel szemben is. Ha kitartóan dolgozol a célodért, előbb utóbb szembejönnek a lehetőségek.
